Cocotte

Cocotte

 

Vannak dolgok, amire meg kell érni. A cocotte ilyen. Nem, nem egy francia tyúkra gondolok, mert azzal mit is kezdenék, hanem az edényre. AZ edényre. Öntöttvas, élettartam garanciával, bár ez nekem egy örök fenntartás, a mai világ nem az élethossziglan kitartó dolgokról szól.
Sok éve vágytam rá, de az ember lánya mindig tépelődik Tízezrek egy edényért? Igen és ezért kivártam amíg meglepetés lett. Most már tudom milyen, mert a Jézuska hozott nekem. Hozzá kell tenni, vannak egészen elérhető áru öntöttvas fedeles edények is, de a két legismertebb márka a STAUB és a Le Creuset.
Az első benyomás. Csodás, csillogós, piros és dögnehéz. Erre nincs jobb szó. Ha telepakolom magamon nevetek, mert nyögés nélkül nem tudom beemelni a sütőbe. Attól szoktam félni, hogy elgörbül a sütőrács. ( majd a sütőről is írok) Sült már benne kenyér, főtt benne húsleves, de az egyik legjobb sólet is életemben. Lassan azon veszem észre magam, hogy más edényhez nem nyúlok. Paul Bocuse egyszer azt mondta, ha egyetlen edényt választhatna a konyhájába, akkor egy cocotte lenne az. Értem miről beszél. Tudom, hogy sokba kerül, de megéri. Még messze a következő karácsony, de aki megteheti kérelmezze.

Print Friendly, PDF & Email