Akkor blogoljunk

Akkor blogoljunk

Ma számon lettem kérve, hogy a főzőiskola oldala készen van én meg nem blogolok. Nincs hát mit tenni, írni kell.

Vágjunk bele. Rólam csak annyit, amennyit muszáj. Egy kis faluban élünk, de engem a munka Budapesthez köt, egy szabály van, vacsorát főzni haza kell érnem:) A Bonne Chance étterem és a főzőiskola a családunké. Magunkban csak Kócerájnak hívjuk, a szó minden nyűgével és szeretetével.

Az évek alatt nagyon sokat tanultunk, a gasztronómiáról, a jó ételekről, az ízekről. Ezen felül egy  négyéves és egy tizenhat éves gyakorló anyjaként tudom mit jelent, a mi lesz a kaja? című kérdés, ami általában a köszönést követően 3 másodperccel hangzik el, amikor éppen kiszálltam a kocsiból 250 km után. Ma már nem akadok ki ilyenkor, mert a sok gyakorlat és tudás képessé tett arra, hogy az esetek többségében tényleg 30 perc alatt meleg vacsora legyen az asztalon. Tán még finom is, bár erről a három lordot kellene megkérdezni akiket “szolgálok”. ( a négylábúakat hagyjuk, abból is van 3)

A receptek, a történetek, a posztok a sajátjaim, amiket szeretettel adok közre, kipróbáltan.
Mindenféléről írni fogok Nektek, ami konyha, ami főzés, íz, vagy illat, fűszer, alapanyag, vagy egy jó bolt, a hentesünk, vagy akármi, ami ezekkel kapcsolatos.

 

Print Friendly, PDF & Email

, ,